Ez persze nem jelenti azt, hogy én is átaludtam az éjszakát: sokszor felpattantam s odaadtam neki a cumiját, hogy aludjon gyorsan vissza. Nagyon határozott voltam: kajálás többet nincs éjszaka, jó esetben egyszer, de ezt én már kezdem nem győzni cérnával. Eleinte éjjel kétszer kellett felkelnem hozzá: evett, aztán vissza is aludt. Mostanában viszont megszámoltam: tíz-tizenötször, ha nem többször (csak olyan kómás voltam az ébredésekkor, hogy már nem tudtam, hol tartok a számolással) keltem fel, amiből gyakran 3 etetés volt, a többi cumitologatás. Hátha most sikerül leszoktatnom az éjszakai kajálásról – neki is jót tenne az összefüggőbb pihenés, s hátha 7 hónap nem alvás után egyszer én is átalhatom az éjszakát.

Egész nap nyafogott, nem volt széklete már 3 napja, eléggé zavarhatta a dolog. Amikor estefele már letettem arról, hogy helyrejöjjön a nap, bevittem magammal a hálóba, ott elterült a nagy ágyon, amíg én neki háttal a ruhás fiókjában kotorásztam valami cuccért, amit fürdés után felvegyen. Közben hátranéztem, hogy mit csinál. Hason volt, s olyan viccesnek találta azt, hogy megfordultam, hogy okvetlenül meg kellett ismételnem. Sokszor. Hihetetlen volt. A kis mogorva kivirágzott, úgy hahotázott, ahogy csak a torkán kifért.

Apuka is belesett a szobába, hogy mi a csodát tudunk csinálni, mi olyan iszonyú vicces – nem nagyon értette ő sem a dolgot, úgyhogy azonnal rohant bekapcsolni a webkamerát. (Ami nem akart elindulni.)

Mekkorákat fogunk mi még röhögni együtt! (Mellesleg  a hosszú hasalástól és nevetéstől a székrekedés is megoldódott.)

Szemmel láthatóan finomodtak a kézmozdulatai – a kék pillangója gyűrögetése szerintem fontos lehetett ebből a szempontból -, és ügyesen, hosszan ül egyedül. Egy kis segítség még mindig kell, kell egy kéz, amibe belekapaszkodni, ha fel akar ülni, de ma is ügyesen eljátszott a földön.

Sürgetném, hogy kússzon már, de úgy látszik, az ő ritmusa más.

Feltöltöttük a netre az elmúlt egy hónap képeit is.

Önarckép

Egyébként mintha többször felébredne éjszaka, mint eleinte. Megszoktam már a szakaszos alvást, de néha olyan jól esne csak egyszerűen átaludni az éjszakát. Bár ha jobban belegondolok, valószínűleg magamtól is felkelnék: megnézni, hogy nincs-e valami baja Petinek, amiért még nem követeli a gyomra jogait

A másik nagy kedvenc a cékla. Céklafőzelékből is bármennyit képes bezabálni. Mindkettőt ebben a hónapban evett először: céklát mostanig egyszerűen nem lehetett kapni sehol, spenótból meg nem mertem fagyasztottat adni. Miért is nem?

(Legnagyobb megdöbbenésemre a céklafontok nyom nélkül kijöttek mindenből, Peti 3 hónapos kora óta mégis minden szinte cucca foltos az “ártatlan” almalétől…)